Tibo Nova: XXX. év
Végtelenbe tartó villanás, mi elért
Harminc fényév alatt az idő is megért
Értetlenül állok: beleharapva nyers
Értelmetlen haláltánc szülte balga vers
Szomorú egykedvvel számlálom számláim
Mint roskadó tartópilléren málháim
Súlya, roppant össze a fiktív félelem
Mivé válok, ha valamire még viszem?
A boldogságunk szárnyal mint döglött galamb
Élőkért nem, csak holtakért szól a harang
Mire fel ez a kielégítetlen vágy?
Nem kell egy évszázad és vár egy örök ágy
Nem tehetsz róla, hogy az értelmetlen lét
Egyetlen értelme csak hajszolni a lét
Felvesszük előre a jövőbeli bért
Egyről kettőre -- Fizess: verejtéket, vért
Cáfolat vagyok, örökös eretnek
Megteszem, ki vagy te, hogy veled ne?
Minden, amit szeretsz, és akik szeretnek
Katonák egy egymás elleni seregben
Szétterülő villanás, utána nincs más
Csak az élettelen nukleáris tisztás
Távolba tekintők, a remény rabjai
Arra lehetnek önmagam darabjai
De ha egyszer magam mégis megtalálom
Összeragasztom, és nem lesz olyan álom
Amiből felébreszthetnek minden nappal
Szigma delta: együttműködöm magammal
2018. szeptember - 2019. május